A DEXA-val mért testösszetétel használata növekszik a különböző klinikai és kutatási területeken. A táplálék, a testmozgás és az öregedés nagyban befolyásolják a zsírt és a zsírmentes szöveteket.
A test teljes átvizsgálása DEXA-val pontos és precíz értékeket ad a testösszetételről, beleértve a csontsűrűséget, csont ásvány sűrűséget, zsírmentes szöveteket, a zsírszöveteket és a testzsír százalékát. Ezek a mérések gyorsak, egyszerűek, semmilyen behatást nem igényelnek, kis dózisúak, amelyek néhány órányi háttérsugárzással egyenlők, valamint képesek a teljes test, vagy akár csak rész területek (törzs, kéz, láb, medence) eredményeit kimutatni.
A zsír eloszlása
A felismerés miszerint a zsír eloszlása komoly egyéni rizikófaktort jelent különböző betegségeknél növekvő érdeklődést mutat, kutatva, hogy a túlsúlyos népességben kik azok, akik a legjobban vannak kitéve a veszélynek.
Öregedés
Az öregedés a zsírraktárak újraelosztásával jár, valamint azzal, hogy a hasban lévő zsír gyorsabban ütemben növekszik, mint a teljes zsír. Az olyan egyéneknél, akik túl sok zsírt halmoznak fel a hasban, különösen a zsigerben nagyobb eséllyel alakul ki az inzulin rezisztencia, valamint a 2-es típusú cukorbetegség és szív illetve érrendszeri betegségek. A miokardiális infarktus kétszer, háromszor nagyobb ezeknél az egyéneknél, mint a normál betegeknél.
Klinikai elhízás
A DEXA-t használható a hasi zsír növekedésének megfigyelésére olyan klinikai programokban, ahol a hasi zsír növekedésének megakadályozását, illetve a cukorbetegség és a szívbetegségek vizsgálatát végzik postmenopauzális nőknél.
A klinikailag elhízott páciensek visszafogott diétával fogynak, főként a felsőtestből, ahol a kirívóan magas zsírtömeg légzési zavarokhoz vezet. A felső testi zsír fogyása az izomszövet csökkenése nélkül a légzés, illetve az általános jókedv javulását eredményezi. Ezeket a változásokat csak a DEXA-val lehet kimutatni.
Regionális elemzés fontossága
A testösszetétel fontos információkat szolgáltat a teljes testről valamint a test bizonyos részeiről a sportorvosi alkalmazáshoz. Egy testmozgás programban részvett nők nagy különbségeket mutattak a kéz és láb szövetekben. A teljes testzsír csökkent a testmozgással, ugyanakkor az izomszövet nőtt. A regionális elemzés azonban azt mutatta, hogy a kezekben jelentősen csökkent a zsír, az izomszövet azonban nem, miközben a lábakban nőtt az izomszövet, a zsírszövet viszont nem. Azok a nők, akik rendszeresen végeznek testmozgást szintén nem mutatták jelét a központi elhízásnak, ami gyakran megtalálható az otthonülő nők esetében. Ez a felfedezés nem jöhetett volna létre a testösszetétel regionális elemzése nélkül. Az atléták azért edzenek, hogy nagyobb legyen az izomtömegük, mint a zsírszövetük. A túl kevés zsírszövet azonban az egészség és a teljesítőképesség rovására megy. Komoly változások a testösszetételben az atléták esetében komoly egészségügyi problémákhoz vezethetnek, úgy, mint étkezési zavarok, vérzéskimaradás, csökkent csontállomány és csontritkulás.
Izomtömeg
A DEXA átfogó értékelést ad az öregedéssel kapcsolatos, funkcionális hanyatlásról, ami az izomtömeg veszteségében mutatkozik meg az időseknél. Az izomtömeg nagymértékű hiánya az időskori anorexia (sarcopenia), egy olyan betegség, amely testtartás és egyensúly zavarokat okoz, valamint izomgyengeséget. Ezek a funkcionális problémák növelik az elesés esélyét, amely a csont ásvány sűrűség (BMD) csökkenésével együtt valamint a törékenységgel együtt növelik a csontritkulásos törés esélyét az időseknél. Az időskori anorexia néma lezajlása összehasonlítható a csontsűrűség csökkenésével a csontritkulás esetében. Mindkettő csípőtöréshez vezethet.
Az izomtömeg fontossága
Az eséshez fűződő törések drága betegellátást, valamint magas halálozási rátát idéznek elő. Kevés azon öregek száma, akik úgy esnek el, hogy nem szenvednek törést. A törések több mint 90% az időseknél esés következménye. Egy nem rég vizsgált tanulmány szerint, amelyben 206 törött csípővel rendelkező beteget vizsgáltak, 98% mutatta azt, hogy esés következtében szenvedték el a törést. Az időskori anorexia 15%-ról – a 60-69 éveseknél – 50%-ra nő a 80 éveseknél. Az esések gyakorisága az izomgyengeség következménye az időseknél.
Egy nem régen vizsgált jelentés szerint, az egyedülálló, egészséges nők és férfiak esetében (60 év felett) az izomtömeg csökkent a férfiaknál az utóbbi 5 év vizsgálata során, a zsírtömeg viszont nőtt, így a testtömeg nem változott. A férfiak jelentős izomtömeget veszítettek a lábukból, ellenben a nőkkel, azonban ez a veszteség kiegyenlítődött a zsírtömeg növekedésével. A testsúly stabilitása elégedettséghez vezethet az időseknél, amely végül jótékony mellékhatásként hathat a funkcionális képességekre és a törésekre. Ezek az öregedéssel kapcsolatos változások legjobban a DEXA-val figyelhetőek meg.
Paralízis
Azoknak a betegnek a számára, akik gerincagyi sérülésben, vagy egyéb, paralízissel kapcsolatos rendellenességben szenvednek, hasznára lehet a testösszetétel kiértékelése. A DEXA-t már használták, hogy
- olyan betegeket vizsgáljanak, akiknél nagy valószínűséggel fordul elő elhízás, vagy elhízással kapcsolatos betegségek,
- megvizsgálják a testösszetételben bekövetkező változásokat,
- fejlesszék a hatását a táplálkozási és mozgásterápiáknak, melyekkel megelőzhető, vagy visszaszoríthatóak a gerincaggyal kapcsolatos betegségek.
Transzplantáció és szteroidok
Az olyan gyógyszerek, mint a glucocorticoid, anabolikus szteroidok valamint a fogyókúrás gyógyszerek jelentős változásokat okoznak a testösszetételében, melyeket ki lehet mutatni a DEXA-val. A testösszetételre szintén hatással lehet a vese és máj átültetés. A transzplantáción átesett betegek híztak, a testzsír megnövekedett (főként a zsigeri), valamint csökkent az izom és csonttömeg, amely a mozdulatlanság, illetve a hosszú távú glucocorticoid kezelésnek köszönhető, ami elengedhetetlen ilyen műtétek esetén. A testösszetétel mérése fontos információkat biztosít a gyógyászati beavatkozások hatásfokáról, valamint a változások megelőzésének módjáról.
Konklúzió
A DXA-val mért testösszetétel fontos szerepet játszik a klinikai rendellenességek meghatározásában, valamint segítségére van az olyan betegeknek, akik mozgás és testsúlycsökkentő terápiákon mennek keresztül. A jövőben szélesebben körben fogják alkalmazni a teljes testösszetétel vizsgálatát különböző orvosi helyzetekben.
„Szarkopéniás” elhízás**
A szarkopénia és az elhízás együttesen sokkal negatívabb hatást fejt ki az egészségre az időseknél, mint külön-külön. Sok elhízott egyén lesz szarkopéniás az öregedés előrehaladtál bekövetkezett izomveszteség miatt. Ezek együttesen olyan testtömeg indexet mutatnak az időseknél, amely nem felel meg a valóságos egészségügyi állapotnak. Számos betegséget hoztak kapcsolatba a szarkopéniás elhízással, valamint tanulmányok is folynak, mint pl. az a vizsgálat 400 idős nő és férfi hosszútávú táplálkozási és egészségügyi állapotát figyelték meg. Mind az elhízás, mind a szarkopénia funkcionális gyengeséget, rokkantságot és eséseket váltott ki. Azok a betegeknél akik szarkopéniás elhízásban szenvednek 9-szer, 12-szer nagyobb eséllyel alakult ki mozgászavar, mint azoknál, akik nem szenvedtek elhízásban. A Framingham Heart Study eredményei szintén ezt mutatták, valamint felfedezték, hogy a DEXA-val mért testzsír magas százaléka az időseknél szintén összeköthető a rokkantsággal.
Étkezési zavarok
A testösszetétel felbecsülése fontos az olyan étkezési zavarok kiértékeléséhez, mint pl. az anorexia vagy a bulimia. Az anorexiás betegek jelentős izomszövetet veszítenek, amely 15-45% veszteséget jelent a teljes testtömegből. Az orvosok a DEXA-val mért testösszetételt az anorexia esetében a következőkre alkalmazzák, a.) felmérik a betegség súlyosságát, az izom és zsírszövet fényében, b.) az izom és zsírszövet változásának vizsgálata, c.) a táplálkozás és tápérték bevitel hatásának mérése. A táplálkozási terápiák célja nem csupán a zsírszövet növelése, hanem a zsír és az izomszövet kapcsolatának helyreállítása is. Az olyan fiatal nőknél, akik evészavarban szenvednek nagyobb eséllyel alakul ki a csontállomány csökkenése valamint a csontritkulás következtében létrejövő törések száma.
Növekedési hormon
A növekedési hormon feltétlenül szükséges a növekedéshez, valamint hatással van a csont és a testösszetétel ásványtartalmára. A szintetikus hormonoknak számos orvosi felhasználási módja van. A végeredmény a felnőttek esetében nem egyértelmű, a gyerekek esetében azonban, ahol felgyorsították a növekedési fázist az eredmények jól mutatják a hatásfokot. A DEXA-val mért testösszetétel fontos része a növekedési hormon terápia vizsgálatának a felnőtteknél. A növekedési hormonzavar jól látható változásokat idéz elő a testösszetételben, úgy, mint megnövekedett zsír (főleg zsigeri) valamint csökkent izomtömeg és izomgyengeség. Az izomgyengeség és a csökkent csonttömeg esésekhez, valamint törésekhez vezet. A megnövekedett hasi zsír szív és érrendszeri problémákat okozhat, amely gyakori a növekedési hormon zavarral szenvedő betegeknél. A testösszetétel mérésével megfigyelhető a terápia hatásossága valamint, hogy a betegek a megfelelő dózist kapják. A terápia hatása a megnövekedett izom és zsírveszteség.
COPD betegség
A testösszetétel felbecslése más orvosi helyzetekben is fontos lehet. A testösszetétel kiértékelése különösen fontos az olyan betegeknél, akik krónikus obstruktív tüdő megbetegedésben szenvednek (COPD). A pácienseknél gyakori az alacsony csont ásvány sűrűség, valamint a törések gyakorisága. A teljes test átvizsgálása kiértékelhetővé teszi a lágyrészek felépítését valamint a csont ásvány sűrűséget.
** Sarcopenic-Obesity – 2 betegség egyszerre, a betegnél növekszik a zsírtömeg, ugyanakkor az izomtömeg csökken